Közös ismerősön keresztül talált ránk egy határhoz közeli település volt polgármestere, aki a környező falvak sorsát is szívén viseli, adományokat szerez, segítséget szervez, és nem mellesleg kántorkodik is többfelé. A kis templomokban általában villanyorgona vagy szintetizátor van, mert ez volt annak idején hozzáférhető. De olyan településen is jártunk, ahol a régmúltból származó francia-barokk orgonát a plébános („áldassék" a neve...) kidobta, a padlásra hordatta, s azóta egy kis dzsesszorgonán kénytelen játszani a kántor.
Az anyagi lehetőségek figyelembe vételével a mostani hangszert, és a számítógépet a megrendelő hozta, nekünk az átalakítás volt a feladat. Mindent, amit csak lehetett, meg kellett menteni az eredeti játszóasztalból. A korpusz meglehetősen jó állapotú volt, bár a szokásos pozdorja, famintás borítással. Az eltolt billentyűzet csak három és fél oktáv – ez bizony kevés lesz!!! Összetoldjuk? Kicseréljük?? Így hagyjuk??? Végül leváltottuk kétszer négy oktáv jó minőségű Yamaha billentyűzetre, amelyeket könnyebb volt egymás fölé illeszteni. Az eredeti takarólemezek műanyagból voltak, azokat mindenképpen el kellett távolítani, de nem csak az oldalsó lapokat, hanem a billentyűzet alatti és feletti takarólemezeket is. Azokban amúgy is mindenféle kapcsolók és potenciométerek voltak beszerelve, amelyekre nem volt szükség, de méretben sem feleltek meg.
A beépített dobgépet a munka kezdeti fázisában önmagában is szívesen hallgatjuk, az átlagos mai zenei rádiók műsorszolgáltatását hosszan pótolni tudja; ha meguntunk egy ritmust és dallamot, átkapcsoljuk másikra. De hát nem maradhat: egy templomba szükségtelen a ritmus- és basszus-generátor; ha csak a helyi gitáros csapat nem kívánná használni. No, félre a tréfával! A dobgép könyörtelenül kiszerelésre került. Csakúgy, mint az analóg hanggenerátor és szűrő rendszer. Ezt mindig megcsodáljuk: az elektromérnöki munka csúcsterméke egy-egy ilyen hangszer! Az alkatrészek egy kisebbfajta elektronikai boltot megtöltenének ellenállással, kondenzátorral. Ezek még tranzisztoros, diszkrét áramkörök! Az oktáv minden hangjához külön generátor áramkör, a szűrőfokozatok rezgőkörökből felépítve, jobb hangszerekben féloktávonként ismételve... Csak sajnos az effajta analóg hangszerek hangja távolról sem emlékeztet a hagyományos orgonára, amire pedig a regiszter-feliratok egyértelműen utalnak. A Principál hangja felül fuvola, alul fagott, és jellegzetesen művi, „bikaelletőnek" szoktuk csúfolni. De most ne bántsuk, adózzunk tisztelettel a '70-es évek tudományának. A végeredmény pedig kárpótolni fog bennünket a veszteségért!!!
Megmaradnak viszont a Hammond-orgona stílusú regiszter-kapcsolók, ez kiváló lesz az új orgonába is. Csak a feliratokat kell lecsiszolni, és egységes fehérre festeni. Az anyagában színezett kapcsolók eredetileg piros, szürke, fehér, sárga... mindenféle színben pompáznak, még szerencse, hogy türkíz és rózsaszín nem fordul elő köztük!!! Letisztogatás után fekete alapozás, majd több réteg fehér átfestés teszi méltóságteljessé, templomi orgonába illővé.
Közben készül a billentyűzet is, kétoldalt a paknik még nyersek. A felső billentyűsor felnyitható lesz szereléshez, bár remélhetőleg nemigen lesz erre szükség. Az új elektronika nagyimpedanciás bemenetei pergésmentes megszólalást tesznek lehetővé, az érintkezők kopását sokáig képesek tolerálni, a szalagkábel használata pedig stabil és megbízható bekötést eredményez. Ez is olyasmi, amiért fáj a szívünk a régi hangszerben: gyönyörű, sokszínű kábelkorbácsok futnak pedáns derékszögekbe hajtogatva, kötéllel bandázsolva, szorítógyűrűkkel lefogatva. De a gondosan méretre szabott kötegeket nem tudjuk felhasználni, ki kell vennünk. Az egész elektronika helyettesíthető egy mikrokontrolleres kártyával: jobbra a kép közepén felül. Mellette az előerősítők, azok is megmaradnak, a jól bevált, strapabíró technika biztosítja a szükséges hangminőséget.
Íme, a már majdnem kész hangszer. Helyükre kerültek a kapcsolók, a paknikat több próbálkozás alapján a korpuszhoz illő színre pácoltuk és lakkoztuk. Felülre még készül a regiszter-kapcsoló sort takaró léc, piros filccel lesz a kapcsolók rése körülkerítve. Megvan a diszpozíció is (a Marti József atya által Szirákra összeállított hangkép kistestvére):
Pedálmű: Subbass 16', Gedackt 8', Principal 8', Posaune 16', P+I, P+II
Főmű: Principal 8', Gedackt 8', Oktav 4', Superoktav 2', Sesquialtera II, Trombita 8', I+II, I super
Pozitívmű: Rohrflöte 8', Flöte 4', Nasat 2 2/3', Waldflöte 2', Cimbel II, Krumhorn 8', Tremulant
A számítógép egy AMD 2400+ processzoros használt készülék, szintén a megrendelő hozta magával, de a memóriát bővíteni kell, hogy bírja a fenti diszpozíciót. Folyamatosan próbálgatjuk összeszerelés közben, szépen szól! Egyre nagyobb élvezettel játszunk rajta, míg fel nem hangzik az immár hagyományos „csatakiáltás": ez annyira jó, hogy nem is adjuk oda!!! Helyükre kerülnek a billentyűzet alatti takarólécek is, kicsit a mechanikus orgonák játszóasztalára emlékeztet az előrehúzott lemez, és nagyon szépen csillog.
Utolsó simítások. A régi hangerőpedálból henger lett, de kívánságra átprogramozható redőnynek is. Baloldalra kombinációs kapcsolók kerülnek, jobboldalra egy áramtalanító kapcsoló, mellé pedig a számítógép ki/be kapcsoló nyomógombja. Az Orgonam program azonnal indul, így billentyűzet és egér nélkül is használható a hangszer; a regiszter-kapcsolók jóvoltából akár a monitor se kellene.
Szinte magunk se hisszük!!! Egy már-már kidobásra ítélt dzsesszorgona újjászületett, immár méltóvá vált arra, hogy egy templomban a hívek közösségét áhítatra hangolja, és éneküket vezetve pompás – vagy éppen elmélyülten áhítatos – hangjával az ég felé ragadja.
Gyönyörű szép munka!!!!