Opus 7. – Egy születésnapi orgona

A hölgyek életkorát nem illik firtatni, de egy születésnap mindig jó indok az ünneplésre, a virág pedig nagyon találó ajándék.

Azért esetünkben virágnál komolyabb ajándékról van szó! Gyöngyvér édesapja ugyanis orgonaművész, a zene és a hangszer szeretetét régen beleoltotta lányába. Ezért is gondolta azt a párja, hogy meglepi egy Virtuális Sípos Orgonával. Sajnos igazi sípok nem fértek volna be se a szobába, se a költségvetésbe – de ki mert volna régebben arról álmodozni, hogy kicsiny családi házban harminc regiszteres orgonája lesz!!!

Na jó, álmodozni lehet, de hogy meg is valósuljon… Ahhoz először is egy dzsesszorgona kellett. Legalább harminc éves hangszer, mégis milyen jó állapotban van! Hiába, a precíz német technológia megbízható és időt álló. Az akkor divatos elrendezés szerint: a felső manuál egy oktávval eltolva, 13 hangos dzsesszpedál bal lábnak, és hangerőpedál jobbra, felül pedig a csiricsáré regiszterkapcsolók és tolópotméterek. A korpusz legnagyobb részét a hangfalszekrény teszi ki, benne két mélysugárzó és négy magas.

Első feladatként a két 30 cm-es hangszórót fel kellett újítani, mert sajnos a membrán széléről letöredezett a gumi, darabokban szedtük ki. A két manuált egymás fölé igazítani nem volt könnyű: két acélrúdra van felfüggesztve a felnyitható manuál, és nem is sikerült leszedni róla a billentyűzetet. El kellett vágni a rudazatot, majd a másik oldalon úgy meghegeszteni, hogy milliméterre pontosan illeszkedjen. Ráadásul a billentyűk és az érintkezők se károsodjanak. Úgyhogy betekertük törölközőbe, és amíg egyikünk hegesztett, a másikunk folyamatosan locsolta a törölközőt. Huh! Örömmel mondhatjuk, hogy teljes sikerrel jártunk: nem csak sérülés nélkül, de nagyon precízen is sikerült az illesztés!

Még számos nehézséggel szembesültünk. A manuál odébb helyezése miatt új takarólapok készültek két oldalra, de el kellett távolítani a dzsesszpedált, a dobgép gombjait, a felső kapcsolótáblát is. Természetesen a belső elektronika sem maradhatott, viszont felhasználtuk az eredeti sztereó erősítőt, a tápegységet, a hangerő-pedált és a regisztrációs gombsort. Ez utóbbiból 37 gombot tartottunk meg, egy teljesen új takarólemezbe kerültek bele: baloldalon három kapcsoló a Setzer-váltó (előre, hátra, nullázó), valamint a regisztráció számára. Ugyan a szoftveres orgona lehetővé teszi, hogy kizárólag a számítógépen regisztráljunk, de a hagyományos regiszter-gombok sokszor jóval kényelmesebbek.

Az orgona alá saját készítésű, d-ig menő szabványos pedál került. Ennek elhelyezéséhez a hangszert meg kellett emelni, a régi dzsesszpedál rését pedig egy díszléccel takartuk el. További nehézséget jelentett, hogy a hangerő-pedált redőnytalpnak meg akartuk tartani, de kilóg, rá a pedálműre. Beljebb tolva viszont csak kényelmetlenül lehetett a szűk résben mozgatni. Ki kellett tehát vágni a láb helyét magasabbra, ehhez pedig új keretet kellett faragni a nyílásba.

A számítógép háza sem fért be a játszóasztalba, így végül „kidobozolva”, de tűzbiztosan elhelyeztük. A csendes járású gép csatlakozói így a hátfal résén keresztül hozzáférhetőek lettek, belül pedig minden alkatrész kényelmesen, de stabilan rögzíthetővé vált.

Végül minden problémát megoldottunk, a többi már szinte rutin munka volt: érintkezők kábelezése, MIDI panelek bekötése, nagyfeszültségű áramtalanítás és elektronika kapcsolói, A/D átalakító a redőny-pedálnak, pedálmű hall-generátoros kapcsoló-sora, szoftver-installálás stb. A hangszerhez lényegében történelmi korú lóca került: az 1890-es években készült tölgyfa padot újra csiszoltuk, lakkoztuk, és megerősítettük.

Ne feledjük a diszpozíciót sem:

Külön öröm számunkra, hogy egy viszonylag kis orgonára vízszintes nyelvkar kerülhetett! A hangszer méreteiből következőleg főleg barokk és korai romantikus darabokhoz alakítottuk ki a diszpozíciót – az orgonaművész édesapa aktív közreműködésével.

Egyébként is rengeteg „konspirációt” igényelt az előkészületek titokban tartása. Teljes volt a meglepetés: amíg a család ünnepi ebédre étterembe vitte Gyöngyvért, a férje valamilyen ürüggyel visszaszökött, és segített becsempészni a lakásba a hangszert. A túl keskeny ajtó miatt végül az ablakon kellett beemelnünk, de a stabil szerkezet károsodás nélkül bírta az emelgetést, forgatást. Az elhelyezés nyomán a játszóasztal szervesen illeszkedik a szoba stílusába, bútorként is igen szép és stílusos.

Délután kis házi koncerttel köszöntötték a könnyekig meghatódott ünnepeltet, aki azóta sem bír betelni az ajándék okozta örömmel, az orgona hangzásával, és a lehetőséggel, hogy a saját lakásában gyakorolhat, egy valósághű hangzású királyi hangszeren.